Életének 83. évében november 8-án elhunyt Szelőczei Miklós, iskolánk volt történelem-magyar és filozófia szakos tanára. Édesanyja véneki származású, édesapja budapesti. A Várban született 1937-ben, itt élt az egyetem elvégzéséig. A Várban élte át az ostromot, itt végezte az általános iskolát, itt a TF pályán kezdett atlétizálni, majd a BEAC pályán folytatta a sportot középiskoláskánt, egyetemistaként. A Petrik Vegyipari Technikumban végzett vegyészként, innen lett magyar-történelem szakos. Győrbe került, élete végéig itt élt. Volt megyei bajnok, hármasugrásban hosszú ideig ő tartotta a megyei csúcsot. Egész életét végigkísérte sportos életmódja. Három lánya és öt unokája van.
Ő az, aki talán a legtöbbet dolgozott iskolánkban, ugyanis 1961-től 2013-ig oktatott nálunk. Az itt töltött 52 év alatt lényegében legendává nőtt. Kiemelkedő szakmai ismeretek – valóban kiemelkedőek -, következetes tanári magatartás jellemezte. Megkövetelte minden tanítványától, hogy tudják az órákon elhangzottakat. Még azok is megtanulták a történelmet, akik teljesen más irányba készültek, mert nagyon érdekesek voltak az órái és mert a „Szelő” előtt senki nem akart leégni. Több évtizeden át volt filozófia majd történelem tárgyból megyei szakfelügyelő, mindenki maximális megelégedésére. Kimagasló szaktudását, emberségét más iskolák vezetői és tanárai is elismerték.
Számomra személyesen is sokat jelentett, hisz ha nem ő lett volna a töritanárom, akkor biztosan más irányba vitt volna az életem. Diákként, kollégaként is nagyon sokat segített nekem, olyat kaptam tőle, ami végigkísér egész pályámon, egész életemen: a tanulók szeretetét, megbecsülését, és hogy a kitartó és komoly munka elnyeri a tanítványok mindenkori tiszteletét. Nagyon szerettük mindannyian, akiket tanított, nevelt, segített; büszkék vagyunk arra, hogy a Szelő volt a tanárunk. Ugyanezt volt osztálytársaim, iskolatársaim és a testületbe visszakerült tanítványai nevében is bátran mondhatom, ahogy mindenkori kollégái is egyetértenének velem. Nagyon sajnálom, hogy ő is elment, és élvezetes, tanulságos beszélgetéseink véget értek. Köszönöm a sorsnak, hogy ismerhettem és baráti kapcsolatot ápolhattam tanár úrral.
Halálával mindannyian kevesebbek lettünk egy kicsit, mint ahogy a kazinczysok nagy családja is. Emlékét életünk végéig magunkban hordozzuk. Nyugodjék békében.
Németh Tibor